Miért baj, hogy nincs elég nő a politikában?

szerző: Csaba Réka

A Világgazdasági Fórum 2006 óta minden évben elkészített Gender Gap Report-ja is azt mutatja, hogy az elmúlt tíz évben a vizsgált országok (egy-két kivétellel) mind javulást értek el a nemek közötti egyenlőség tekintetében, és a legnagyobb (pozitív) változás a négy vizsgált terület (egészségügy, oktatás, munkaerő-piaci részvétel és politika) közül a legutóbbi terén történt. A magyar politika azonban továbbra is döntően a férfiak terepe, ami számos következménnyel jár, és ennek megváltoz(tat)ása mindenki érdeke lenne – nem csak a nőké. Emellett a társadalomban is volna rá fogadókészség, ahogy ezt a kutatás eredményei mutatják.

A teljes cikk a WMN.hu-n olvasható, ITT .



Hillary hosszú útja

szerző: Csaba Réka

Egy héttel a republikánusok, Donald J. Trump győzelmével végződő jelölőgyűlése után a demokrata delegáltak is összegyűltek, és újra történelmet írtak: az első afro-amerikai után az első női elnököt adhatják az Egyesült Államoknak Hillary Rodham Clinton személyében.

Hosszú és rögös út vezetett számára idáig, amely sokat elmond az amerikai politika átalakulásáról, a demokrata párt helyzetéről is. Jól mutatja ezt az is, hogy közvetlenül a demokrata konvenció előtt a Wikileaks nyilvánosságra hozta a párt vezetésének e-mailezését, amelyben többek között arról is szó van, hogyan tudnák gyengíteni legnagyobb párton belüli riválisa, Bernie Sanders kampányát. Az, hogy valójában milyen intézkedések történtek és kinek az utasítására, akár a demokrata párton belül, akár a szivárogtatással kapcsolatban, egyelőre nem világos. …

Hillary Clinton jelöltségért való indulása és pártja vezetőinek támogatása gyakorlatilag kezdettől egyértelmű volt, senki nem számított rá, hogy az előválasztásban bárki komoly veszélyt jelenthet rá. Clinton azonban a delegáltak (és a rájuk érkező szavazatok) számát tekintve meggyőző, de percepció szempontjából sokkal kisebb győzelmet aratott, mint azt korábban várni lehetett. Noha az előválasztást részben pont arra találták ki, hogy ez alatt derüljenek ki az esélyeiket rontó információk a jelöltekről, a folyamat során reflektorfénybe került ügyek és feszültségek mind neki, mind pártjának komoly károkat okozhattak hosszú távon is.

A teljes elemzés a hvg.hu-n olvasható ITT .


Egy nem hagyományos konvencióról

szerző: Csaba Réka

Donald J. Trump-ot hivatalosan is elnökjelöltjükké választották a republikánus párt delegáltjai az ohio-i  Clevelandben tartott jelölőgyűlésen. Szinte közhely, de nem lehet elégszer elmondani: amikor valamivel több, mint egy évvel ezelőtt elkezdődött az amerikai konzervatívok előválasztási kampánya, a politikai szereplők és elemzők gyakorlatilag elképzelhetetlennek tartották, hogy az USA-ban elképesztően ismert, ám ugyanennyire megosztó, ingatlanfejlesztő milliárdos legyen végül a párt jelöltje a novemberi elnökválasztáson. Az elmúlt egy évben a  Trump-jelenség azonban számos dologban bebizonyította: a 21. századi politika új szabályok szerint működik, és a meglehetősen becsontosodott amerikai kétpárti rendszer nehezen találja a megoldást azokra a problémákra, amelyek egy része pont a hagyományos politikai intézményrendszerrel és pártokkal szembeni elégedetlenségből, illetve azok választótól való eltávolodásából fakad.

Trump már az elejétől fogva kitűnt a republikánus jelöltek zsúfolt mezőnyéből egyedülálló stílusával, amelyet szimpatizánsai magabiztosságnak és ambiciózusnak, kritizálói inkább gátlástalanságnak és veszélyesen önreflexió nélküli vakmerőségnek tartanak. Legfőbb üzenete, a’Make America Great Again’, vagyis ’Tegyük újra naggyá Amerikát!’  tökéletesen megragadta az amerikai társadalom egy jelentős részének hangulatát: az amerikai álom már nem működik úgy, mint hajdanán. Ez – részben az egyre inkább ideológiai alapon működő hagyományos, és az egyre fontosabb szerepet játszó közösségi médiának köszönhetően – minden korábbinál jobban látható és érzékelhető személyes szinten: hiszen a biztos egzisztencia kemény munkával való elérése egyre kevésbé tűnik reálisnak a társadalom jelentős része számára. Mindezt pedig globális keretbe helyezi az a bizonytalanság, amely az Egyesült Államok helyét és szerepét övezi a világgazdaságban és politikában, és a globális terrorizmus, amely minden korábbinál bonyolultabb helyzet elé állítja az USÁ-t. Az, hogy az ’újra’ pontosan melyik időszakra vonatkozik, szándékosan nem része az üzenetnek. Az viszont óriási potenciált rejt, hogy számos társadalmi csoport megtalálhatja a múltban azt az időpontot, amikor a ’neki’ relative jobb volt. Ahogy azt az érzést is, hogy bár  időközben szinte minden más csoportnak jobb lett, az ő „privilegizált” helyzete egyre kevésbé jelent valódi előnyöket. Nem nehéz látni a Trump-jelenség mögött tömegekben felsorakozó fehér, alsó-középosztálybeli férfiakat, akiknek a helyzete a leginkább megváltozott az utóbbi idők Amerikájában – és akiknek a (más csoportoknak kedvező) társadalmi progresszió egyelőre főként bizonytalanságot és frusztrációt okozott.

Continue Reading


Theresa May és a brit konzervatívok üvegsziklája

szerző: Csaba Réka

Az üvegplafon kifejezés az utóbbi években egyre ismertebbé és népszerűbbé vált szerte a világon, nem véletlenül. A fogalom által jelölt élethelyzet sokak számára lehet ismerős: elvileg egyenjogú, de hátrányos helyzetben lévő csoport tagjaként egy ideig lehetséges felfelé haladni a ranglétrán, a strukturális akadályok leküzdése egy ponton azonban lehetetlenné válik, hiába nem látszik egyértelműen, hogy miért – ahogyan az üveg is áttetsző, bár nyilvánvalóan ott van. Sokan többek között ezzel magyarázzák a nők alacsony számát a magasabb politikai, gazdasági és tudományos pozíciókban, és az összetett (hagyományos nemi szerepek, elvárások, sztereotípiák és az azokkal szorosan összefüggő egyéni döntések által meghatározott) jelenség minden bizonnyal valóban hozzájárul a nemi egyenlőtlenségekhez. A kifejezés különböző formáit azóta számos jelenség leírására használják, ezek egyike az üvegszikla (glass cliff).

Mind a vállalati, mind a politikai életben számos példa mutatja, hogy a nőknek az átlagosnál nagyobb esélyük van döntéshozó, vagy kulcsfontosságú pozícióba kerülni, ha megoldhatatlannak látszik a feladat, vagy mindenki tudja, hogy a válságkezelés komoly (az azt irányító vezető személyére, a közvélemény szemében negatív) következményekkel jár – vagyis könnyű leesni arról a bizonyos szikláról. A céges világból jó példa erre Carly Fiorina, az amerikai Republikánus Párt egyetlen női elnökjelölt-jelöltje, akinek a Hewlett Packard nagy mértékű leépítését kellett levezényelnie ilyen méretű világcég egyik első női vezetőjeként, a politikából pedig az egyik legismertebb Margaret Thatcher, aki Nagy-Britannia egyik legnehezebb gazdasági és társadalmi időszakában kapta meg a lehetőséget a kormányzásra (és akinek emléke és örökségének megítélése a mai napig az egyik legellentmondásosabb a politikusok között). A magyar politikából pedig Lendvai Ildikó 2009-2010-es MSZP elnöksége lehet a példa, amelyről szintén tudni lehetett – és az érintett is elismerte későbbi interjúi során –, hogy annak során sokkal inkább próbálta „menteni a menthetőt”, mintsem saját vezetői ambícióit kiteljesíteni.

Continue Reading


A Brexit okairól és lehetséges következményeiről

szerző: Csaba Réka

Az Egyesült Királyságban június 23-án népszavazást tartanak az ország európai uniós tagságáról. Bár a tényleges kilépés a közelmúltig nem szerepelt a lehetséges forgatókönyvek között, ami most történik az Egyesült Királyságban, nem előzmény nélküli. Az EU-val kapcsolatos politikai és társadalmi konszenzus sokáig az unió folyamatos fejlődése volt: a nehézségek és (az egyes szereplők által nagyon máshol meghúzott) korlátok ellenére az integráció egyre bővül és mélyül, mert ez a folyamat adja az egész közösség alapját, motivációját és lendületét. A 2004-es, nagy bővítési kört követő csalódások, az utóbbi évek válságai és az ezek következében megerősödő euroszkeptikus, populista vagy szélsőséges politikai hangok – és az általuk kihangosított, illetve a politikai érdekből felerősített valós állampolgári vélemények és elégedetlenség – azonban egyértelművé tették: az európai integráció folytatását és irányát többé nem kezelhetjük axiómaként.

Mert hiába a sok előny, a tagság számszerűsíthető gazdasági és társadalmi haszna, a tagadhatatlan politikai vívmányok, ha mindezt az emberek nem érzik. Az utazás és a munkavállalás szabadsága, az integráció erősítését és felzárkózást célzó támogatások, mint kézzel fogható tények, illetve az egységes, békés Európa gondolata, az európai állampolgárság, mint egy nemzeti identitást, kulturális örökséget és hagyományokat kiegészítő, pozitív, érzelmi azonosulásra alkalmas közösség megteremtődése – ezek mind-mind az EU valódi eredményei. Ezen előnyök kihasználásáért és megéléséért ugyanakkor az állampolgároknak is tenniük kell. Nem automatikusan jelennek meg a pozitívumok oldalán, és bizonyos társadalmi csoportok jobban hozzájuk férnek (gyakran erősen megkérdőjelezhető módokon is), mint mások. Az EU-nak azonban ezeken a  területeken komoly felelőssége és hiányosságai vannak: az előbbiek esetében a hatékonyság és törvényesség mostaninál jobb ellenőrzésére, míg az európai identitással kapcsolatban a társadalomban egyre erősödő polarizáció okainak megértésére és politikai szempontokat is figyelembe vevő kezelésére lenne szükség.

A teljes cikk a Reflektor.hu-n olvasható ITT .


WONET konferencia Belgrádban

Csaba Réka a WONET projekt zárókonferenciáján, Belgrádban tartott előadást a nők politikai részvételéről és a nemi sztereotípiák szerepéről a játékiparban. A konferencia összefoglalója ITT található.

belgrád konfi

A projekt honlapja elérhető itt, a teljes program pedig letölthető innen.