Jó eszköz a bojkott?

Mozgalom indult a választási rendszer megváltoztatására – ezzel egy időben újra előkerült a bojkott kérdése, mint a nyomásgyakorlás végső eszköze. A felvetés évek óta része a közgondolkodásnak, az Integrity Lab legutóbb 2017 januárjában vizsgálta a bojkott társadalmi támogatottságát.

Ekkor a társadalom mintegy harmada támogatta, 55 százaléka viszont elutasította. Az adatok alapján az ellenzéki pártok szavazói között ugyan valamivel magasabb a bojkott helyeslése, de egyik szavazótáborban sincs többségben. A Fidesz-szavazók mintegy negyede is egyetértett a bojkottal – feltételezhetjük, hogy a kormánypárt szimpatizánsainak egy része szintén a jelenleginél igazságosabb választási rendszert preferálna.


Ha marad az ellenzéki megosztottság, jön a Fidesz újabb kétharmada

szerző: Reiner Roland

Botka Lászlót a várakozásoknak megfelelően – 96 százalékos többséggel – miniszterelnök-jelöltnek választotta az MSZP, a szegedi polgármester azonban egyenesen egy Magyarország miniszterelnök-jelöltje tábla előtt tartott beszédet. Történt mindez majdnem napra pontosan 11 hónappal a 2016-os kongresszus után, amikor Hiller Istvánnal szemben Botka egyértelműen alulmaradt a választmányi elnöki posztért vívott versenyben – és úgy tűnt, pártkarrierje véget ért.

Ezzel szemben a tavaly decemberben a miniszterelnök-jelöltségre bejelentkező Botka László mára képes volt egységet kovácsolni pártjában: bár az elmúlt hónapokban sokan gondolták-várták, hogy az MSZP nem lesz képes kitartani mögötte és elfogadni a feltételeit, a szombati döntés alapján a párt tagsága és vezetése felsorakozott mögötte. Botka ezzel három külső feltétel közül egyet teljesített. Év eleji indulásakor ugyanis világosan látszott: ahhoz, hogy 2018-ra esélyes induló legyen, maga mögé kell állítania az MSZP-t, a többi ellenzéki pártot és végül, de egyáltalán nem utolsósorban a választókat.

A teljes elemzés a 24.hu-n olvasható ITT.


Kormányforgatókönyvek – Milyen kormányt szeretnének a szavazók 2018-ban?

A választók 16 százaléka örülne, ha 2018-ban a Fidesz újra kétharmadot kapna, 12 százalék pedig az egyszerű kormánytöbbséget tartaná a legjobb forgatókönyvnek. Gyurcsány Ferenc szerepe továbbra is megosztó, a szavazók 9 százaléka vele, 8 százaléka nélküle felálló baloldali ellenzéki kormányt szeretne látni egy év múlva. A megkérdezettek hetede viszont azt preferálná, ha a jövő tavaszi választások után senkinek nem lenne többsége a parlamentben. Az Integrity Lab legújabb országos reprezentatív közvélemény-kutatásában a lehetséges 2018-as kormányforgatókönyvek támogatását vizsgálta.

A 2018-as választásoknak többféle kimenetele lehet, különböző összetételű parlament és kormány alakulhat. Kérem, mondja meg, hogy az alábbiak közül Ön melyik eredménynek örülne a leginkább?

A kétharmad a Fidesz-szavazókat is megosztja

A fideszes szavazók fele kétharmados felhatalmazást, 30 százalékuk viszont csak egyszerű többséget szeretne pártjának 2018 után. 10 százalékuk pedig egyenesen valamilyen koalícióval járó forgatókönyvet támogatna – 5 százalék Fidesz-Jobbik koalíciót, 5 százalék pedig egyértelmű többség nélküli eredményt.

Gyurcsány – vele vagy nélküle?

A baloldali szavazókat továbbra is megosztja Gyurcsány Ferenc személye: az MSZP-sek bő harmada Gyurcsánnyal, szűk harmada pedig egy nélküle kormányzó koalíciónak örülne. A szocialista szavazók negyede nem is akar koalíciót, hanem egypárti MSZP-kormányt választana. A DK tábor nem meglepő módon egységesebb – tízből hét DK-s Gyurcsányt is a kormányban szeretné látni –, azonban a DK szavazók 19 százaléka elengedné a volt miniszterelnök ambícióit, és egy nélküle felálló koalíciót preferálna.

A leginkább megosztott az Együtt, Párbeszéd, Liberális szavazókból álló blokk: harmaduk nem is a valamelyik baloldali koalíciós változatnak, hanem egy világos többség nélküli eredménynek örülne 2018 tavaszán. Egy másik harmad a Gyurcsány nélküli koalíciót szeretné, míg ötödük a volt miniszterelnököt is bevenné.

Continue Reading


Már elhiszi az ellenzék: Orbán leváltható

szerző: Reiner Roland

A korábbiakhoz képest egyértelműen optimistább és több embert megmozgató május 1-et láthattunk tegnap. A május 1. az elmúlt években leginkább a baloldali pártok kötelező, de megúszni kívánt ünnepe volt: a Városliget az időjárástól függően telt meg családosokkal, szakszervezetisekkel, ám ezek az alkalmak rendre a baloldal nehéz helyzetét illusztrálták. Ám a Fidesz-KDNP kormányzásának hetedik évében, 11 hónappal a következő választások előtt mind a Városliget, mind a Hősök tere más képet mutatott.

Mindez annak köszönhető, hogy két – egyébként nagyon is különböző – eseménysorozat is új színt hozott a politikába az elmúlt hónapokban: egyrészt Botka László „Fizessenek a gazdagok!”-kampánya és az ahhoz kapcsolódó, karakteresen baloldali politikai víziója őszintén tudott kapcsolódni a május 1-i munkásünnephez.

A teljes elemzés a 24.hu-n olvasható ITT.




Ezt a tüntetéshullámot nehéz lesz megfékezni

szerző: Reiner Roland

Talán 2006 ősze óta nem volt ilyen sok, viszonylag nagy létszámú tüntetés rövid időn belül: két hét leforgása alatt öt alkalommal jött össze kisebb-nagyobb tömeg, hogy (elsősorban) a CEU bezárását célzó törvény ellen tüntessen. Szemben az akkori eseményekkel, a tüntetések nem vesztették el békés jellegüket: a zömében fiatalokból álló tüntetők farkasszemet néznek ugyan a rendőrökkel, illetve a „magyar rendőr velünk van” skandálás is újra előkerült, tényleges erőszak nem volt. Bár sok szempontból fura az a félig fesztivál jellegű tiltakozás, ami a „hivatalos” tüntetések után kezdődik és tart hajnalig, bizonyos értelemben ugyanúgy egy új társadalmi valóság megjelenése, láthatóvá válása, mint ahogy a radikális jobboldali szubkultúrát fedezhettük fel Budapest utcáin 2006 szeptemberében.

A tüntetések transzparenseit nézve egy-egy online portál mémgyűjtése vagy épp a Kétfarkú Kutyapárt ellen-plakátkampánya juthat eszünkbe, nem véletlenül: a tiltakozók bizonyos szempontból nem tettek mást, mint kinyomtatták azokat a vizuális ötleteket, amiket más esetben a Tumblren vagy egyéb közösségi felületen osztottak volna meg ismerőseikkel. A képi megoldások, az átiratok és a szóviccek világa egyértelműen az online világot idézi, azonban e felhasználók feladták fotelforradalmár vagy épp apolitikus státuszukat és az utcára vonultak. Ráadásul rájöttek arra is, hogy egyáltalán nincsenek egyedül érzéseikkel, dühükkel és elégedetlenségükkel.

Az elemzés a 24.hu-n olvasható ITT.


Reggeli személy

Csaba Réka a Klubrádió vendége volt, és a Lex CEU és a civil törvény elleni tüntetések lehetséges következményeiről, az ezekkel kapcsolatos kormányzati kommunikációról, a nemzetközi reakciókról, és az ellenzéki pártok helyzetéről is beszélgetett. A műsorban elhangzottakról készült összefoglaló ITT olvasható, a felvétel pedig meghallgathatók ITT és ITT.


Kik voltak a NOlimpia aláírói?

A NOlimpia-kampány sikeresen szólította meg a pártnélküli budapestieket és a legtöbb társadalmi csoportot, ám a kormánypárti, valamint a Jobbikos szavazók jellemzően nem írták alá az íveket. Kifejezetten nagy arányban az alacsonyabb végzettségűek és a Budapest északi külsőbb kerületeiben élők adták nevüket a népszavazási kezdeményezéshez. Az Integrity Lab reprezentatív budapesti közvélemény-kutatás segítségével mérte fel a NOlimpia aláírók társadalmi és politikai hátterét.

Az aláírók nemi és életkori aktivitása a választási részvételhez hasonló mintázatot mutat: a férfiak nagyobb arányban írtak alá, mint a nők, az idősebbek pedig, mint a fiatalok. A végzettség szerinti megoszlás azonban jelentősen eltér: a legmagasabb arányban a legalacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők írtak alá, őket követi a legmagasabban kvalifikált diplomás csoport.

A NOlimpiai kampány alapvetően sikeres volt a pártpreferenciával nem rendelkezők körében is: az aláírók 36 százaléka pártot nem választó bizonytalan. A legtöbb „pártos” aláíró az MSZP-től érkezett – az összes szignó 18 százalékát szocialista szimpatizánsok adták. A Momentum Mozgalmat az aláírók 12 százaléka választaná egy most vasárnapi választáson.

A NOlimpia aláírók jelenlegi pártpreferenciája

Continue Reading


Magára maradhat a harcban a CEU-ügyben későn ébredő Momentum

szerző: Reiner Roland

Ismét népszavazásra készül a Momentum: a sikeres NOlimpia-kampányt követő 45 napos országjárás vége lényegében egybe esett a CEU működését ellehetetlenítő törvény elfogadásával, amire a mozgalom reagált is – a módosítást népszavazáson vonatnák vissza. Ezzel párhuzamosan Fekete-Győr András egy másik ügyet is a nép elé vinne: két ciklusban (más megfogalmazásban: két megválasztásban) korlátoznák azt az időt, amit egy miniszterelnök az ország élén tölthet. E feltétel (jelenlegi) célja, hogy Orbán Viktort és Gyurcsány Ferencet távol tartsák a hatalomtól.
Noha e két népszavazás első ránézésre beleillik a Momentum agendájába, mind az időzítés, mind a konkrét ügyek komoly kétséget keltenek azzal kapcsolatban, mennyire tudatos építkezés, átgondolt stratégia van e mostani lépés mögött.

Az elemzés a 24.hu-n olvasható ITT.