Nem angolosan távoznak

Szerző: Csaba Réka

Általános vélekedés volt a Brexit kapcsán, hogy a kilépés melletti kampány valós tények és érvek helyett betarthatatlan ígéretekről, és a brit társadalomban nem csak az EU miatt erősödő feszültségek belpolitikai haszonszerzés érdekében való kihasználásáról szólt. Az eredmény pedig sokakat váratlanul ért, ahogy az is, hogy mivel jár(hat) az uniótól való elszakadás. Maguk a Brexit-párti politikusok is meglepődtek a lehetséges következményektől, és attól a feladattól, amelyet az Egyesült Királyság unióból való – precedens nélküli – kivezetése jelent. Nem úgy Theresa May, aki – a konzervatív kormány korábbi belügyminisztereként – a kampány során a maradás pártján volt, miniszterelnöki hivatalba lépése óta azonban minden bizonytalanság és a kilépést hátráltatni vágyó kezdeményezés ellenére azt képviselte: a népszavazás eredményét a kormánynak tiszteletben kell tartania, és a tárgyaló feleknek meg kell találniuk a kilépés azon módját, amely mindenki számára a lehető legkisebb kárral jár.

A teljes elemzés a Reflektoron olvasható ITT.


Participation and Political Activity of Young Generations

After the Brexit referendum more and more people started to realize how little we know and care about the political activity of the youth. The results made it clear: the youth have significantly different views on certain issues, but their absence from voting resulted in the victory for Brexit. In our analysis we looked at the statistics regarding the political activity and passivity of young voters in Hungary and the European Union to better understand the background of this phenomenon (18-29).

The absence of young voters in the UK is not unprecedented. Previous election results clearly show: young Brits are the least politically active – together with Polish youngsters, while Hungarians are in the mid-range in a European comparison.

Youngsters are a the most ambivalent voter group in general: some of them are purposely not interested in politics, but in the same time some of the are the most active supporters of new, anti-establishment parties – let them be greens, radical right-wing, new leftists or liberals. Low participation of young voters – and their openness towards new actors – are related to their overall rejection of traditional parties and politics.

The analysis is available on 4liberty.eu HERE .


Megúszni egy népszavazást

szerző: Reiner Roland

Ha az igennel szavazás vs. bojkott vita csak arra szolgál, hogy ne kelljen a valódi kérdésekről beszélnie az ellenzéknek, akkor tulajdonképpen tényleg mindegy, melyik párt milyen stratégiára buzdítja választóit.

Az október 2-i népszavazás ugyan nem csak a menekültek befogadásáról szól, de arról is szól. Nem arra adunk majd választ, hogy maradjunk-e az EU tagjai vagy lépjünk ki, de kétségtelenül lehet ilyen értelmezést is tulajdonítani neki. Utóbbit azonban arra használni, hogy az előbbiről ne kelljen beszélni, illetve a népszavazás témáját valódi tartalom nélküli kérdéssé pozicionálni alapvető politikai hiba, még ha rövid távon racionálisnak is tűnik.

Ha valaki az Európai Unió szerepéről, jövőjéről szóló vitát csupán arra a kérdésre akarja redukálni, hogy maradni vagy menni, lényegében a Brexit-szavazás előtti logikát veszi elő. Ez most, az Egyesült Királyság választóinak döntését követő sokkban jó ötletnek tűnhet, hiszen átmenetileg megerősödhettek az egyértelműen EU-párti álláspontok, valójában azonban sokkal inkább egy olyan kegyelmi állapotról van most szó, ami néhány hónap alatt visszatérhet a szavazás előtti, jóval kritikusabb helyzetbe. Most talán egy támogatóbb közegben lehetne elővenni azokat a problémákat, amiket a megelőző években az Unió elhanyagolt, így hozzájárultak az euroszkeptikus, EU-ellenes pártok megerősödéséhez.

A teljes cikk a hvg.hu-n olvasható ITT .



Generációs helyzetkép – Fiatalok, részvétel, politika

A Brexit népszavazást követően az okok keresése közben megnőtt a figyelem a fiatalok politikai aktivitásával kapcsolatban: a voksolás nyilvánvalóvá tette, hogy a legfiatalabbak markánsan különbözően gondolkodnak bizonyos kérdésekben, ugyanakkor szavazástól való távolmaradásuk következménye az, hogy a többség a kilépésre szavazott. Az Integrity Lab elemzésében azt vizsgálta, mennyire tekinthető általánosnak a fiatal, 29 év alatti korosztály politikai és választási passzivitása Magyarországon és az EU többi tagállamában.

A teljes elemzés letölthető INNEN.

Megállapítottuk, hogy a brit fiatalok távolmaradása egyáltalán nem előzmény nélküli, korábbi választásokat vizsgálva is látszik, hogy az Egyesült Királyságban élő 18-29 évesek a legpasszívabb fiatalok – karöltve lengyel kortársaikkal: csupán 25-27 százalékuk voksolt a kutatást megelőző választáson, míg a 30 év felettiek körében ez az arány 60-66 százalék volt. A magyar fiatalok ebben az összehasonlításban a középmezőnyben szerepelnek: önbevallásuk szerint 48 százalékuk szavazott 2014-ben, ezzel mintegy harminc százalékkal voltak passzívabbak a 30 év felettieknél. A sokszor passzívnak mondott magyar huszonévesek tehát választási részvétel alapján semmiképp nem maradnak el európai kortársaiktól.

Fontos felismerés, hogy a 29 év alatti szavazók igen magas arányban jelezték egy, az Európai Parlamenti választást követő felmérésben, hogy csupán a választás napján döntöttek a távolmaradás mellett – a holland fiatalok negyede, a magyarok ötöde válaszolta azt, hogy csak az utolsó pillanatban jutott erre az elhatározásra. A fiatalok impulzív döntéshozatala önmagában nem meglepő, ugyanakkor fontos tanulsággal szolgálhat mindazon szervezetek részére, akik e korosztály aktivizálást fontosnak tartják: a szavazás(ok) napjára külön érdemes készülni a 29 éven aluliak részvételét támogató kampánnyal.

A fiatal szavazók ugyanakkor sok szempontból a leginkább ambivalens szavazói csoport: egy jelentős részük teljesen elfordult a politikától, miközben ebből a korcsoportból kerülnek ki azok, akik a leginkább kiállnak egy-egy új, gyakran anti-establishment párt mellett, a zöld pártoktól kezdve radikális jobboldali pártokon át egészen az újbaloldali vagy újonnan alakult liberális pártokig. A fiatalok sokszínűségét jól mutatja, hogy egy országon belül egyszerre lehet körükben kimagaslóan népszerű egy zöld és egy radikális jobboldali párt – ahogy látjuk ezt Magyarországon a Jobbik és LMP, vagy Ausztriában a Zöldek és az FPÖ esetén.

                     könnyen érthető ábra

                   Pártok támogatottsága az 2014-es Európai Parlamenti választáson, a résztvevők/szavazók között (retrospektív) Forrás: EES 2014

Continue Reading


Theresa May és a brit konzervatívok üvegsziklája

szerző: Csaba Réka

Az üvegplafon kifejezés az utóbbi években egyre ismertebbé és népszerűbbé vált szerte a világon, nem véletlenül. A fogalom által jelölt élethelyzet sokak számára lehet ismerős: elvileg egyenjogú, de hátrányos helyzetben lévő csoport tagjaként egy ideig lehetséges felfelé haladni a ranglétrán, a strukturális akadályok leküzdése egy ponton azonban lehetetlenné válik, hiába nem látszik egyértelműen, hogy miért – ahogyan az üveg is áttetsző, bár nyilvánvalóan ott van. Sokan többek között ezzel magyarázzák a nők alacsony számát a magasabb politikai, gazdasági és tudományos pozíciókban, és az összetett (hagyományos nemi szerepek, elvárások, sztereotípiák és az azokkal szorosan összefüggő egyéni döntések által meghatározott) jelenség minden bizonnyal valóban hozzájárul a nemi egyenlőtlenségekhez. A kifejezés különböző formáit azóta számos jelenség leírására használják, ezek egyike az üvegszikla (glass cliff).

Mind a vállalati, mind a politikai életben számos példa mutatja, hogy a nőknek az átlagosnál nagyobb esélyük van döntéshozó, vagy kulcsfontosságú pozícióba kerülni, ha megoldhatatlannak látszik a feladat, vagy mindenki tudja, hogy a válságkezelés komoly (az azt irányító vezető személyére, a közvélemény szemében negatív) következményekkel jár – vagyis könnyű leesni arról a bizonyos szikláról. A céges világból jó példa erre Carly Fiorina, az amerikai Republikánus Párt egyetlen női elnökjelölt-jelöltje, akinek a Hewlett Packard nagy mértékű leépítését kellett levezényelnie ilyen méretű világcég egyik első női vezetőjeként, a politikából pedig az egyik legismertebb Margaret Thatcher, aki Nagy-Britannia egyik legnehezebb gazdasági és társadalmi időszakában kapta meg a lehetőséget a kormányzásra (és akinek emléke és örökségének megítélése a mai napig az egyik legellentmondásosabb a politikusok között). A magyar politikából pedig Lendvai Ildikó 2009-2010-es MSZP elnöksége lehet a példa, amelyről szintén tudni lehetett – és az érintett is elismerte későbbi interjúi során –, hogy annak során sokkal inkább próbálta „menteni a menthetőt”, mintsem saját vezetői ambícióit kiteljesíteni.

Continue Reading


Brexit: Reasons and Lessons to Learn

The result of the June 23rd referendum in the United Kingdom apparently markes a significant milestone in history. However, its reasons and consequences are much less obvious. It would be at least ignorance or even a serious mistake to consider it solely an internal affair of the UK, and blame the national politicians for being populist, taking risks or not being able to control the situation. British were always skeptical and critical towards the EU, and mainstream politics could not respond to the trends of the last years when these sentiments became stronger and stronger. If it had not been decided at a referendum, the issue of the EU membership could have dominated the national election anyway. This is why British voters had to be allowed to vote on the future of their country – just like the Scottish were given the same opportunity.

Although David Cameron made several mistakes in this case (the promise of the referendum was the smaller one, the unsuccessful Remain campaign was the bigger blunder), he is certainly not the only one to blame for the present situation and the uncertain future. The extremely divided Conservative and Labour Party both contributed to the Brexit, and their failure in the Remaincampaign reveals significant structural problems in regard to their capabilities to convince and mobilize the people. …

Read our position on Brexit on 4liberty.eu HERE


A Brexit okairól és lehetséges következményeiről

szerző: Csaba Réka

Az Egyesült Királyságban június 23-án népszavazást tartanak az ország európai uniós tagságáról. Bár a tényleges kilépés a közelmúltig nem szerepelt a lehetséges forgatókönyvek között, ami most történik az Egyesült Királyságban, nem előzmény nélküli. Az EU-val kapcsolatos politikai és társadalmi konszenzus sokáig az unió folyamatos fejlődése volt: a nehézségek és (az egyes szereplők által nagyon máshol meghúzott) korlátok ellenére az integráció egyre bővül és mélyül, mert ez a folyamat adja az egész közösség alapját, motivációját és lendületét. A 2004-es, nagy bővítési kört követő csalódások, az utóbbi évek válságai és az ezek következében megerősödő euroszkeptikus, populista vagy szélsőséges politikai hangok – és az általuk kihangosított, illetve a politikai érdekből felerősített valós állampolgári vélemények és elégedetlenség – azonban egyértelművé tették: az európai integráció folytatását és irányát többé nem kezelhetjük axiómaként.

Mert hiába a sok előny, a tagság számszerűsíthető gazdasági és társadalmi haszna, a tagadhatatlan politikai vívmányok, ha mindezt az emberek nem érzik. Az utazás és a munkavállalás szabadsága, az integráció erősítését és felzárkózást célzó támogatások, mint kézzel fogható tények, illetve az egységes, békés Európa gondolata, az európai állampolgárság, mint egy nemzeti identitást, kulturális örökséget és hagyományokat kiegészítő, pozitív, érzelmi azonosulásra alkalmas közösség megteremtődése – ezek mind-mind az EU valódi eredményei. Ezen előnyök kihasználásáért és megéléséért ugyanakkor az állampolgároknak is tenniük kell. Nem automatikusan jelennek meg a pozitívumok oldalán, és bizonyos társadalmi csoportok jobban hozzájuk férnek (gyakran erősen megkérdőjelezhető módokon is), mint mások. Az EU-nak azonban ezeken a  területeken komoly felelőssége és hiányosságai vannak: az előbbiek esetében a hatékonyság és törvényesség mostaninál jobb ellenőrzésére, míg az európai identitással kapcsolatban a társadalomban egyre erősödő polarizáció okainak megértésére és politikai szempontokat is figyelembe vevő kezelésére lenne szükség.

A teljes cikk a Reflektor.hu-n olvasható ITT .


A kormány Brexit hirdetéséről

Szokatlan helyzettel járó szokatlan megoldás a kormány fizetett hirdetése a holnapi Brexit kampányban, ami ráadásul nem kizárólag belügy, hiszen az egész EU-t érinti – Reiner Roland a 24.hu-nak nyilatkozott, a teljes cikk ITT olvasható.