Hillary hosszú útja

szerző: Csaba Réka

Egy héttel a republikánusok, Donald J. Trump győzelmével végződő jelölőgyűlése után a demokrata delegáltak is összegyűltek, és újra történelmet írtak: az első afro-amerikai után az első női elnököt adhatják az Egyesült Államoknak Hillary Rodham Clinton személyében.

Hosszú és rögös út vezetett számára idáig, amely sokat elmond az amerikai politika átalakulásáról, a demokrata párt helyzetéről is. Jól mutatja ezt az is, hogy közvetlenül a demokrata konvenció előtt a Wikileaks nyilvánosságra hozta a párt vezetésének e-mailezését, amelyben többek között arról is szó van, hogyan tudnák gyengíteni legnagyobb párton belüli riválisa, Bernie Sanders kampányát. Az, hogy valójában milyen intézkedések történtek és kinek az utasítására, akár a demokrata párton belül, akár a szivárogtatással kapcsolatban, egyelőre nem világos. …

Hillary Clinton jelöltségért való indulása és pártja vezetőinek támogatása gyakorlatilag kezdettől egyértelmű volt, senki nem számított rá, hogy az előválasztásban bárki komoly veszélyt jelenthet rá. Clinton azonban a delegáltak (és a rájuk érkező szavazatok) számát tekintve meggyőző, de percepció szempontjából sokkal kisebb győzelmet aratott, mint azt korábban várni lehetett. Noha az előválasztást részben pont arra találták ki, hogy ez alatt derüljenek ki az esélyeiket rontó információk a jelöltekről, a folyamat során reflektorfénybe került ügyek és feszültségek mind neki, mind pártjának komoly károkat okozhattak hosszú távon is.

A teljes elemzés a hvg.hu-n olvasható ITT .


Egy nem hagyományos konvencióról

szerző: Csaba Réka

Donald J. Trump-ot hivatalosan is elnökjelöltjükké választották a republikánus párt delegáltjai az ohio-i  Clevelandben tartott jelölőgyűlésen. Szinte közhely, de nem lehet elégszer elmondani: amikor valamivel több, mint egy évvel ezelőtt elkezdődött az amerikai konzervatívok előválasztási kampánya, a politikai szereplők és elemzők gyakorlatilag elképzelhetetlennek tartották, hogy az USA-ban elképesztően ismert, ám ugyanennyire megosztó, ingatlanfejlesztő milliárdos legyen végül a párt jelöltje a novemberi elnökválasztáson. Az elmúlt egy évben a  Trump-jelenség azonban számos dologban bebizonyította: a 21. századi politika új szabályok szerint működik, és a meglehetősen becsontosodott amerikai kétpárti rendszer nehezen találja a megoldást azokra a problémákra, amelyek egy része pont a hagyományos politikai intézményrendszerrel és pártokkal szembeni elégedetlenségből, illetve azok választótól való eltávolodásából fakad.

Trump már az elejétől fogva kitűnt a republikánus jelöltek zsúfolt mezőnyéből egyedülálló stílusával, amelyet szimpatizánsai magabiztosságnak és ambiciózusnak, kritizálói inkább gátlástalanságnak és veszélyesen önreflexió nélküli vakmerőségnek tartanak. Legfőbb üzenete, a’Make America Great Again’, vagyis ’Tegyük újra naggyá Amerikát!’  tökéletesen megragadta az amerikai társadalom egy jelentős részének hangulatát: az amerikai álom már nem működik úgy, mint hajdanán. Ez – részben az egyre inkább ideológiai alapon működő hagyományos, és az egyre fontosabb szerepet játszó közösségi médiának köszönhetően – minden korábbinál jobban látható és érzékelhető személyes szinten: hiszen a biztos egzisztencia kemény munkával való elérése egyre kevésbé tűnik reálisnak a társadalom jelentős része számára. Mindezt pedig globális keretbe helyezi az a bizonytalanság, amely az Egyesült Államok helyét és szerepét övezi a világgazdaságban és politikában, és a globális terrorizmus, amely minden korábbinál bonyolultabb helyzet elé állítja az USÁ-t. Az, hogy az ’újra’ pontosan melyik időszakra vonatkozik, szándékosan nem része az üzenetnek. Az viszont óriási potenciált rejt, hogy számos társadalmi csoport megtalálhatja a múltban azt az időpontot, amikor a ’neki’ relative jobb volt. Ahogy azt az érzést is, hogy bár  időközben szinte minden más csoportnak jobb lett, az ő „privilegizált” helyzete egyre kevésbé jelent valódi előnyöket. Nem nehéz látni a Trump-jelenség mögött tömegekben felsorakozó fehér, alsó-középosztálybeli férfiakat, akiknek a helyzete a leginkább megváltozott az utóbbi idők Amerikájában – és akiknek a (más csoportoknak kedvező) társadalmi progresszió egyelőre főként bizonytalanságot és frusztrációt okozott.

Continue Reading


Rosszul is elsülhet a baloldal nagy ötlete

szerző: Reiner Roland

A héten a Párbeszéd Magyarországért jóvoltából új lendületet kapott az előválasztás-vita: a párt olyan koncepciót dolgozott ki, ami bizonyos részterületeken mást javasol, mint az eddigi elképzelések (online részvétel, preferenciális szavazás, átlagosan 3000 forintos részvételi díj), illetve ajánlással élt az országos lista összeállítására is – utóbbit szintén személy-központúra szabta a párt.

Noha sokan úgy érzik, hogy a baloldali-liberális ellenzéki pártok túl sokat foglalkoznak önmagukkal és keveset a választókkal, hogy már megint az „összefogás” vita zajlik ahelyett, hogy szakpolitikai programokat dolgoznának ki, a 2018-as választási együttműködésnek valójában jót tenne, ha a technikai részletekről minél korábban meg tudnának egyezni. Ezzel ugyanis éppen azt lehetne elérni, hogy aválasztást megelőző időszak már a választókról és a programokról szóljon, ne pedig az aktuálisan mért támogatottságok alapján át- és újraírt egyezségekről.

A teljes cikk a 24.hu-n olvasható ITT .