Megúszni egy népszavazást

Reiner Roland a Klubrádió Reggeli gyors című műsorában legutóbbi, hvg.hu-n megjelent cikkének apropóján beszélt arról, hogy a kvótanépszavazás kapcsán újra azt látjuk: az Európai Unió melletti érvek megfogalmazása, bemutatása nehezebben megy, mint az euroszkeptikus, az EU-t kritizáló üzeneteké – és ez nem csak a magyar pártokra igaz, hanem egész Európa számára ez az egyik legnagyobb kihívás. (A beszélgetés a felvételen 5:15-től hallható ITT .)


Megúszni egy népszavazást

szerző: Reiner Roland

Ha az igennel szavazás vs. bojkott vita csak arra szolgál, hogy ne kelljen a valódi kérdésekről beszélnie az ellenzéknek, akkor tulajdonképpen tényleg mindegy, melyik párt milyen stratégiára buzdítja választóit.

Az október 2-i népszavazás ugyan nem csak a menekültek befogadásáról szól, de arról is szól. Nem arra adunk majd választ, hogy maradjunk-e az EU tagjai vagy lépjünk ki, de kétségtelenül lehet ilyen értelmezést is tulajdonítani neki. Utóbbit azonban arra használni, hogy az előbbiről ne kelljen beszélni, illetve a népszavazás témáját valódi tartalom nélküli kérdéssé pozicionálni alapvető politikai hiba, még ha rövid távon racionálisnak is tűnik.

Ha valaki az Európai Unió szerepéről, jövőjéről szóló vitát csupán arra a kérdésre akarja redukálni, hogy maradni vagy menni, lényegében a Brexit-szavazás előtti logikát veszi elő. Ez most, az Egyesült Királyság választóinak döntését követő sokkban jó ötletnek tűnhet, hiszen átmenetileg megerősödhettek az egyértelműen EU-párti álláspontok, valójában azonban sokkal inkább egy olyan kegyelmi állapotról van most szó, ami néhány hónap alatt visszatérhet a szavazás előtti, jóval kritikusabb helyzetbe. Most talán egy támogatóbb közegben lehetne elővenni azokat a problémákat, amiket a megelőző években az Unió elhanyagolt, így hozzájárultak az euroszkeptikus, EU-ellenes pártok megerősödéséhez.

A teljes cikk a hvg.hu-n olvasható ITT .


Political activity of the youth

It is a well known phenomenon in Europe that younger generations (18-29) are less active politically than the older ones, but there are significant differences between the countries: they are avoiding elections in the United Kingdom, Finland and Poland the most. In these countries their turnout is only the 40-43 % of the average of the older generations. In Hungary it is 70 %, which is a better result, but still a significant gap. There is only one country where there is no gap (actually it is in favor of the youth): Belgium, where there is a compulsory voting system.

                      EU_reszvetel2 térkép

Election turnout of the generation 18-29 compared to the older ones.
 100% = same turnout, 50% = half of the turnout

Source of data: EES 2014, asking about the participation at the previous national elections. (Survey taken after the European Parliament elections)


Fiatalok politikai aktivitása

Az Európai Unió országaiban lényegében általános jelenség, hogy a fiatal, 18-29 év közötti választók kisebb arányban vesznek részt a választásokon, mint a 30 év felettiek. Az országok közötti arányok ugyanakkor jelentős különbséget mutatnak: a legnagyobb mértékben az Egyesült Királyságban, Lengyelországban és Finnországban maradnak távol a fiatalok – ezekben az országokban a 18-29 év közöttiek részvételi aránya kevesebb, mint fele (40-43 százaléka) a 30 év felettieké. A magyar fiatalok esetén ez az arány jóval mérsékeltebb, de jelentős, részvételi arányuk 70%-a a 30 év felettiekének. Csupán egy országban, Belgiumban éri el – illetve haladja meg – a fiatalabbak részvétele az idősebb korosztályét, ez vélhetően nem független attól, hogy az országban kötelező szavazni.
Az adatok forrása az EES 2014-es, Európai Parlamenti választást követő felmérése, mely során a kutatást megelőző országgyűlési választási részvételre kérdeztek rá. 

EU_reszvetel2 térkép

A 18-29 korosztály választási részvételi aránya a 30 év felettiek arányában.
 100% = megegyező részvétel, 50% = fele akkora részvétel

Brexit: Reasons and Lessons to Learn

The result of the June 23rd referendum in the United Kingdom apparently markes a significant milestone in history. However, its reasons and consequences are much less obvious. It would be at least ignorance or even a serious mistake to consider it solely an internal affair of the UK, and blame the national politicians for being populist, taking risks or not being able to control the situation. British were always skeptical and critical towards the EU, and mainstream politics could not respond to the trends of the last years when these sentiments became stronger and stronger. If it had not been decided at a referendum, the issue of the EU membership could have dominated the national election anyway. This is why British voters had to be allowed to vote on the future of their country – just like the Scottish were given the same opportunity.

Although David Cameron made several mistakes in this case (the promise of the referendum was the smaller one, the unsuccessful Remain campaign was the bigger blunder), he is certainly not the only one to blame for the present situation and the uncertain future. The extremely divided Conservative and Labour Party both contributed to the Brexit, and their failure in the Remaincampaign reveals significant structural problems in regard to their capabilities to convince and mobilize the people. …

Read our position on Brexit on 4liberty.eu HERE


A Brexit okairól és lehetséges következményeiről

szerző: Csaba Réka

Az Egyesült Királyságban június 23-án népszavazást tartanak az ország európai uniós tagságáról. Bár a tényleges kilépés a közelmúltig nem szerepelt a lehetséges forgatókönyvek között, ami most történik az Egyesült Királyságban, nem előzmény nélküli. Az EU-val kapcsolatos politikai és társadalmi konszenzus sokáig az unió folyamatos fejlődése volt: a nehézségek és (az egyes szereplők által nagyon máshol meghúzott) korlátok ellenére az integráció egyre bővül és mélyül, mert ez a folyamat adja az egész közösség alapját, motivációját és lendületét. A 2004-es, nagy bővítési kört követő csalódások, az utóbbi évek válságai és az ezek következében megerősödő euroszkeptikus, populista vagy szélsőséges politikai hangok – és az általuk kihangosított, illetve a politikai érdekből felerősített valós állampolgári vélemények és elégedetlenség – azonban egyértelművé tették: az európai integráció folytatását és irányát többé nem kezelhetjük axiómaként.

Mert hiába a sok előny, a tagság számszerűsíthető gazdasági és társadalmi haszna, a tagadhatatlan politikai vívmányok, ha mindezt az emberek nem érzik. Az utazás és a munkavállalás szabadsága, az integráció erősítését és felzárkózást célzó támogatások, mint kézzel fogható tények, illetve az egységes, békés Európa gondolata, az európai állampolgárság, mint egy nemzeti identitást, kulturális örökséget és hagyományokat kiegészítő, pozitív, érzelmi azonosulásra alkalmas közösség megteremtődése – ezek mind-mind az EU valódi eredményei. Ezen előnyök kihasználásáért és megéléséért ugyanakkor az állampolgároknak is tenniük kell. Nem automatikusan jelennek meg a pozitívumok oldalán, és bizonyos társadalmi csoportok jobban hozzájuk férnek (gyakran erősen megkérdőjelezhető módokon is), mint mások. Az EU-nak azonban ezeken a  területeken komoly felelőssége és hiányosságai vannak: az előbbiek esetében a hatékonyság és törvényesség mostaninál jobb ellenőrzésére, míg az európai identitással kapcsolatban a társadalomban egyre erősödő polarizáció okainak megértésére és politikai szempontokat is figyelembe vevő kezelésére lenne szükség.

A teljes cikk a Reflektor.hu-n olvasható ITT .


A kormány Brexit hirdetéséről

Szokatlan helyzettel járó szokatlan megoldás a kormány fizetett hirdetése a holnapi Brexit kampányban, ami ráadásul nem kizárólag belügy, hiszen az egész EU-t érinti – Reiner Roland a 24.hu-nak nyilatkozott, a teljes cikk ITT olvasható.


Polarization Instead of Dialogue? Responsibility of EU Leaders to Turn the Tide

The result of the Austrian presidential election is one of the rare cases showing pretty accurately how politically divided is the society. The difference between the winning Green and losing far-right candidates was less than 1%, which was 30 thousand votes. Although it was not the only moment when a moderate kind of resistance defeated the recently strengthened far-right, it was a more obvious victory for the moderates at the regional elections of France in December 2015 – despite the fact that, eventually, the candidates of the Republican Party of Sarkozy did not stand down so there were even competitors for moderate candidates.

Since the EU is facing the refugee crisis, electoral maps have significantly changed not only in Austria and France, but in Poland, Slovakia as well as in German regional elections. Although the Austrian political situation marks another milestone in the escalating the process, there is no sign of willingness to understand it to greater extent. The proposed idea of (financially) sanctioning countries not willing to accept refugees – as an addition to the concept of refugee quotas – does not answer the most important questions: what exactly are the responsibilities and obligations of the EU in this situation? There are two parallel debates going on in Europe: an ideological one about the role of Europe, and a technocratic one, about policy solutions proposed based on the first debate. And while many of the member states and their political parties try to win the first, the EU only seems to care about the second one.

Read our analyis on 4liberty.eu HERE .