Nem angolosan távoznak

Szerző: Csaba Réka

Általános vélekedés volt a Brexit kapcsán, hogy a kilépés melletti kampány valós tények és érvek helyett betarthatatlan ígéretekről, és a brit társadalomban nem csak az EU miatt erősödő feszültségek belpolitikai haszonszerzés érdekében való kihasználásáról szólt. Az eredmény pedig sokakat váratlanul ért, ahogy az is, hogy mivel jár(hat) az uniótól való elszakadás. Maguk a Brexit-párti politikusok is meglepődtek a lehetséges következményektől, és attól a feladattól, amelyet az Egyesült Királyság unióból való – precedens nélküli – kivezetése jelent. Nem úgy Theresa May, aki – a konzervatív kormány korábbi belügyminisztereként – a kampány során a maradás pártján volt, miniszterelnöki hivatalba lépése óta azonban minden bizonytalanság és a kilépést hátráltatni vágyó kezdeményezés ellenére azt képviselte: a népszavazás eredményét a kormánynak tiszteletben kell tartania, és a tárgyaló feleknek meg kell találniuk a kilépés azon módját, amely mindenki számára a lehető legkisebb kárral jár.

A teljes elemzés a Reflektoron olvasható ITT.



Orbán az egész nyarat külföldön töltötte, ott mondta meg, mit akar

szerző: Reiner Roland

Évek óta megszokott tény, hogy már nincs nyári uborkaszezon: hiába áll le az országgyűlés munkája, a napi politika bőven szolgáltat témát ezekben a hónapokban is. A tavalyi nyarat lényegében kizárólag a menekültválság kezelése töltötte ki, amiben egy aktívan cselekvő és kommunikáló kormánnyal szemben a pártos ellenzék nem igazán találta a helyét – míg a magyarországi civil szféra a rendszerváltás utáni egyik legfontosabb és legnagyobb akcióját hajtotta végre a pályaudvarokon és szerte az országban, segítve az itt rekedt menekülteket.

Ezzel szemben idén sokkal vegyesebben, egyenlőbben alakult a napirend: a kvótareferendummal kapcsolatos kormányzati kommunikáció mellett az ellenzék jóval hangsúlyosabban jelen tudott lenni, döntően a korrupciós tematikával (MNB-botrány, Mengyi Roland ügye, Mészáros Lőrinc gazdagodása, vásárlásai).

A teljes elemzés a 24.hu-n olvasható ITT.



Megúszni egy népszavazást

Reiner Roland a Klubrádió Reggeli gyors című műsorában legutóbbi, hvg.hu-n megjelent cikkének apropóján beszélt arról, hogy a kvótanépszavazás kapcsán újra azt látjuk: az Európai Unió melletti érvek megfogalmazása, bemutatása nehezebben megy, mint az euroszkeptikus, az EU-t kritizáló üzeneteké – és ez nem csak a magyar pártokra igaz, hanem egész Európa számára ez az egyik legnagyobb kihívás. (A beszélgetés a felvételen 5:15-től hallható ITT .)


Megúszni egy népszavazást

szerző: Reiner Roland

Ha az igennel szavazás vs. bojkott vita csak arra szolgál, hogy ne kelljen a valódi kérdésekről beszélnie az ellenzéknek, akkor tulajdonképpen tényleg mindegy, melyik párt milyen stratégiára buzdítja választóit.

Az október 2-i népszavazás ugyan nem csak a menekültek befogadásáról szól, de arról is szól. Nem arra adunk majd választ, hogy maradjunk-e az EU tagjai vagy lépjünk ki, de kétségtelenül lehet ilyen értelmezést is tulajdonítani neki. Utóbbit azonban arra használni, hogy az előbbiről ne kelljen beszélni, illetve a népszavazás témáját valódi tartalom nélküli kérdéssé pozicionálni alapvető politikai hiba, még ha rövid távon racionálisnak is tűnik.

Ha valaki az Európai Unió szerepéről, jövőjéről szóló vitát csupán arra a kérdésre akarja redukálni, hogy maradni vagy menni, lényegében a Brexit-szavazás előtti logikát veszi elő. Ez most, az Egyesült Királyság választóinak döntését követő sokkban jó ötletnek tűnhet, hiszen átmenetileg megerősödhettek az egyértelműen EU-párti álláspontok, valójában azonban sokkal inkább egy olyan kegyelmi állapotról van most szó, ami néhány hónap alatt visszatérhet a szavazás előtti, jóval kritikusabb helyzetbe. Most talán egy támogatóbb közegben lehetne elővenni azokat a problémákat, amiket a megelőző években az Unió elhanyagolt, így hozzájárultak az euroszkeptikus, EU-ellenes pártok megerősödéséhez.

A teljes cikk a hvg.hu-n olvasható ITT .


Brexit: Reasons and Lessons to Learn

The result of the June 23rd referendum in the United Kingdom apparently markes a significant milestone in history. However, its reasons and consequences are much less obvious. It would be at least ignorance or even a serious mistake to consider it solely an internal affair of the UK, and blame the national politicians for being populist, taking risks or not being able to control the situation. British were always skeptical and critical towards the EU, and mainstream politics could not respond to the trends of the last years when these sentiments became stronger and stronger. If it had not been decided at a referendum, the issue of the EU membership could have dominated the national election anyway. This is why British voters had to be allowed to vote on the future of their country – just like the Scottish were given the same opportunity.

Although David Cameron made several mistakes in this case (the promise of the referendum was the smaller one, the unsuccessful Remain campaign was the bigger blunder), he is certainly not the only one to blame for the present situation and the uncertain future. The extremely divided Conservative and Labour Party both contributed to the Brexit, and their failure in the Remaincampaign reveals significant structural problems in regard to their capabilities to convince and mobilize the people. …

Read our position on Brexit on 4liberty.eu HERE


A Brexit okairól és lehetséges következményeiről

szerző: Csaba Réka

Az Egyesült Királyságban június 23-án népszavazást tartanak az ország európai uniós tagságáról. Bár a tényleges kilépés a közelmúltig nem szerepelt a lehetséges forgatókönyvek között, ami most történik az Egyesült Királyságban, nem előzmény nélküli. Az EU-val kapcsolatos politikai és társadalmi konszenzus sokáig az unió folyamatos fejlődése volt: a nehézségek és (az egyes szereplők által nagyon máshol meghúzott) korlátok ellenére az integráció egyre bővül és mélyül, mert ez a folyamat adja az egész közösség alapját, motivációját és lendületét. A 2004-es, nagy bővítési kört követő csalódások, az utóbbi évek válságai és az ezek következében megerősödő euroszkeptikus, populista vagy szélsőséges politikai hangok – és az általuk kihangosított, illetve a politikai érdekből felerősített valós állampolgári vélemények és elégedetlenség – azonban egyértelművé tették: az európai integráció folytatását és irányát többé nem kezelhetjük axiómaként.

Mert hiába a sok előny, a tagság számszerűsíthető gazdasági és társadalmi haszna, a tagadhatatlan politikai vívmányok, ha mindezt az emberek nem érzik. Az utazás és a munkavállalás szabadsága, az integráció erősítését és felzárkózást célzó támogatások, mint kézzel fogható tények, illetve az egységes, békés Európa gondolata, az európai állampolgárság, mint egy nemzeti identitást, kulturális örökséget és hagyományokat kiegészítő, pozitív, érzelmi azonosulásra alkalmas közösség megteremtődése – ezek mind-mind az EU valódi eredményei. Ezen előnyök kihasználásáért és megéléséért ugyanakkor az állampolgároknak is tenniük kell. Nem automatikusan jelennek meg a pozitívumok oldalán, és bizonyos társadalmi csoportok jobban hozzájuk férnek (gyakran erősen megkérdőjelezhető módokon is), mint mások. Az EU-nak azonban ezeken a  területeken komoly felelőssége és hiányosságai vannak: az előbbiek esetében a hatékonyság és törvényesség mostaninál jobb ellenőrzésére, míg az európai identitással kapcsolatban a társadalomban egyre erősödő polarizáció okainak megértésére és politikai szempontokat is figyelembe vevő kezelésére lenne szükség.

A teljes cikk a Reflektor.hu-n olvasható ITT .