A belga köztévének a népszavazásról

“Bár a kvótanépszavazásnak egyértelmű belpolitikai jelentősége van, érthető a nemzetközi figyelem növekedése is, hiszen Orbán és a vele a menekültkérdésben szövetséges, eurokritikus politikai erők hivatkozási alapként használhatják az eredményt saját céljaik érdekében.”Reiner Roland a belga köztévének nyilatkozott az október 2-i népszavazással kapcsolatban.
roland-belga-teve

Amerikai kétség

szerző: Csaba Réka

Hét hét múlva lesz elnökválasztás az Egyesült Államokban, és jövő héten tartják az első elnökjelölti televíziós vitát. Az amerikai választási küzdelmeket hagyományosan nagy nemzetközi figyelem övezi, az idei év azonban számos szempontból kiemelkedik az eddigiek közül. Hillary Clinton az első női elnök lehet, amennyiben legyőzi ellenfelét, Donald Trumpot, aki a teljes republikánus pártot (és annak vezetését) felforgatta az elmúlt egy évben – és eddigi nyilatkozatai alapján az amerikai politikai és nemzetközi diplomáciai viszonyokkal is ez a terve. Mindkét jelölt mögött hosszú és eseménydús előválasztási küzdelem áll, amely részben oka annak a helyzetnek, amelyben a november 8-i voksolás kimenete komoly bizonytalanságra ad okot az elemzők körében is.

A teljes cikk a Reflektor.hu-n olvasható ITT .


Kétszeresen is csapdahelyzetet teremt az októberi népszavazás

szerző: Reiner Roland

Múlt szombat óta hivatalosan is az október 2-i népszavazás kampányidőszakában vagyunk, egyelőre azonban több hír szólt arról, milyen összeállításban tervez kampányolni a baloldali ellenzék, mint arról, hogyan, milyen üzenettel fogja rávenni szavazóit: ne vegyenek részt a voksoláson. Abban ugyanis egyetértés van az MSZP, DK, Együtt és PM között, hogy a helyes, követendő magatartás a távolmaradás: ezzel kívánják elérni, hogy a népszavazás érvénytelen legyen.  Sőt, lényegében az indoklás is megegyezik: a kvótanépszavazás valójában az Európai Uniós tagságról szól, Orbán ki akarja vezetni az országot az Unióból, a baloldali pártok viszont maradáspártiak, így az otthonmaradásra buzdítanak.

Függetlenül attól, jó stratégiának tartjuk-e a bojkottot és megfelelő üzenetnek az ahhoz tartozó érvelést, elsőre nehéz megérteni, miért nem kampányolnak már napok óta az ellenzéki pártok – közösen. A jelek szerint a kvótanépszavazás kétszeresen is csapdahelyzetet teremtett: önmagában a kérdés, illetve annak megfogalmazásával a Fidesz kényszerhelyzetbe hozta a baloldali ellenzéket (és a Jobbikot is, mely nem tud saját álláspontot megjeleníteni, így tulajdonképpen a kormánypárt mellett fog kampányolni). A másik nehézséget azonban a baloldal maga hozta létre – pontosabban örökölte meg saját, 2014-es önmagától.

A teljes elemzés a 24.hu-n olvasható, ITT .


Hillary hosszú útja

szerző: Csaba Réka

Egy héttel a republikánusok, Donald J. Trump győzelmével végződő jelölőgyűlése után a demokrata delegáltak is összegyűltek, és újra történelmet írtak: az első afro-amerikai után az első női elnököt adhatják az Egyesült Államoknak Hillary Rodham Clinton személyében.

Hosszú és rögös út vezetett számára idáig, amely sokat elmond az amerikai politika átalakulásáról, a demokrata párt helyzetéről is. Jól mutatja ezt az is, hogy közvetlenül a demokrata konvenció előtt a Wikileaks nyilvánosságra hozta a párt vezetésének e-mailezését, amelyben többek között arról is szó van, hogyan tudnák gyengíteni legnagyobb párton belüli riválisa, Bernie Sanders kampányát. Az, hogy valójában milyen intézkedések történtek és kinek az utasítására, akár a demokrata párton belül, akár a szivárogtatással kapcsolatban, egyelőre nem világos. …

Hillary Clinton jelöltségért való indulása és pártja vezetőinek támogatása gyakorlatilag kezdettől egyértelmű volt, senki nem számított rá, hogy az előválasztásban bárki komoly veszélyt jelenthet rá. Clinton azonban a delegáltak (és a rájuk érkező szavazatok) számát tekintve meggyőző, de percepció szempontjából sokkal kisebb győzelmet aratott, mint azt korábban várni lehetett. Noha az előválasztást részben pont arra találták ki, hogy ez alatt derüljenek ki az esélyeiket rontó információk a jelöltekről, a folyamat során reflektorfénybe került ügyek és feszültségek mind neki, mind pártjának komoly károkat okozhattak hosszú távon is.

A teljes elemzés a hvg.hu-n olvasható ITT .


Orbán új frontot nyitott

szerző: Reiner Roland

Donald Trump melletti kiállásával Orbán Viktor garantálta, hogy legyen egy dolog, ami miatt a 2016-os Bálványosi Szabadegyetemen tartott beszédére emlékezni fogunk, noha ez az ajánlás sem különösebben meglepő, hiszen a Fidesz hagyományosan a Republikánus Párthoz húz inkább. Ami az időzítést illeti, miszerint Orbán az első hivatalban lévő kormányfő, aki nyilvánosan Trumpot támogatja, ez sokkal inkább szól arról a bizonytalanságról, ami Trumpot eddig körülvette: egészen a konvenció végéig sokan reménykedtek abban, hogy a republikánusok mégsem őt választják elnökjelöltjüknek.

Ezt leszámítva azonban Orbán beszéde kevés újdonságot tartalmazott, korábbi szerepléseihez képest éppen bizonyos témák és megközelítések elmaradása miatt érdekes mégis a szombati szónoklat. A korábbi években ugyanis a bálványosi beszédek nagyon erős nyelvezettel és jól beazonosíthatóan a magyar belpolitikának szóltak: az illiberális állam felvázolása 2014-ben vagy a menekültválság összekötése a baloldallal 2015-ben világos célt szolgáltak. Ehhez képest az idei beszédből lényegében teljesen kimaradtak a magyar ellenzék és a belpolitika legfontosabb témái, sőt, az októberi kvótanépszavazás is csak egyszer, a beszéd végén került elő.

Orbán visszafogottsága különösen a héten indult plakátkampány fényében feltűnő – bár tény, hogy a plakátok hangvételét nehéz lenne tovább fokozni. A miniszterelnök erre kísérletet sem tett. Jól mutatja a beszéd fókuszát, hogy az Európa, európai szavak háromszor olyan sűrűn fordultak elő, mint a magyar, Magyarország kifejezések – az idei bálványosi beszéd sokkal inkább szólt az európai politikai elitnek, mint itthonra.

A teljes elemzés a 24.hu-n olvasható ITT .


Egy nem hagyományos konvencióról

szerző: Csaba Réka

Donald J. Trump-ot hivatalosan is elnökjelöltjükké választották a republikánus párt delegáltjai az ohio-i  Clevelandben tartott jelölőgyűlésen. Szinte közhely, de nem lehet elégszer elmondani: amikor valamivel több, mint egy évvel ezelőtt elkezdődött az amerikai konzervatívok előválasztási kampánya, a politikai szereplők és elemzők gyakorlatilag elképzelhetetlennek tartották, hogy az USA-ban elképesztően ismert, ám ugyanennyire megosztó, ingatlanfejlesztő milliárdos legyen végül a párt jelöltje a novemberi elnökválasztáson. Az elmúlt egy évben a  Trump-jelenség azonban számos dologban bebizonyította: a 21. századi politika új szabályok szerint működik, és a meglehetősen becsontosodott amerikai kétpárti rendszer nehezen találja a megoldást azokra a problémákra, amelyek egy része pont a hagyományos politikai intézményrendszerrel és pártokkal szembeni elégedetlenségből, illetve azok választótól való eltávolodásából fakad.

Trump már az elejétől fogva kitűnt a republikánus jelöltek zsúfolt mezőnyéből egyedülálló stílusával, amelyet szimpatizánsai magabiztosságnak és ambiciózusnak, kritizálói inkább gátlástalanságnak és veszélyesen önreflexió nélküli vakmerőségnek tartanak. Legfőbb üzenete, a’Make America Great Again’, vagyis ’Tegyük újra naggyá Amerikát!’  tökéletesen megragadta az amerikai társadalom egy jelentős részének hangulatát: az amerikai álom már nem működik úgy, mint hajdanán. Ez – részben az egyre inkább ideológiai alapon működő hagyományos, és az egyre fontosabb szerepet játszó közösségi médiának köszönhetően – minden korábbinál jobban látható és érzékelhető személyes szinten: hiszen a biztos egzisztencia kemény munkával való elérése egyre kevésbé tűnik reálisnak a társadalom jelentős része számára. Mindezt pedig globális keretbe helyezi az a bizonytalanság, amely az Egyesült Államok helyét és szerepét övezi a világgazdaságban és politikában, és a globális terrorizmus, amely minden korábbinál bonyolultabb helyzet elé állítja az USÁ-t. Az, hogy az ’újra’ pontosan melyik időszakra vonatkozik, szándékosan nem része az üzenetnek. Az viszont óriási potenciált rejt, hogy számos társadalmi csoport megtalálhatja a múltban azt az időpontot, amikor a ’neki’ relative jobb volt. Ahogy azt az érzést is, hogy bár  időközben szinte minden más csoportnak jobb lett, az ő „privilegizált” helyzete egyre kevésbé jelent valódi előnyöket. Nem nehéz látni a Trump-jelenség mögött tömegekben felsorakozó fehér, alsó-középosztálybeli férfiakat, akiknek a helyzete a leginkább megváltozott az utóbbi idők Amerikájában – és akiknek a (más csoportoknak kedvező) társadalmi progresszió egyelőre főként bizonytalanságot és frusztrációt okozott.

Continue Reading


Polarization Instead of Dialogue? Responsibility of EU Leaders to Turn the Tide

The result of the Austrian presidential election is one of the rare cases showing pretty accurately how politically divided is the society. The difference between the winning Green and losing far-right candidates was less than 1%, which was 30 thousand votes. Although it was not the only moment when a moderate kind of resistance defeated the recently strengthened far-right, it was a more obvious victory for the moderates at the regional elections of France in December 2015 – despite the fact that, eventually, the candidates of the Republican Party of Sarkozy did not stand down so there were even competitors for moderate candidates.

Since the EU is facing the refugee crisis, electoral maps have significantly changed not only in Austria and France, but in Poland, Slovakia as well as in German regional elections. Although the Austrian political situation marks another milestone in the escalating the process, there is no sign of willingness to understand it to greater extent. The proposed idea of (financially) sanctioning countries not willing to accept refugees – as an addition to the concept of refugee quotas – does not answer the most important questions: what exactly are the responsibilities and obligations of the EU in this situation? There are two parallel debates going on in Europe: an ideological one about the role of Europe, and a technocratic one, about policy solutions proposed based on the first debate. And while many of the member states and their political parties try to win the first, the EU only seems to care about the second one.

Read our analyis on 4liberty.eu HERE .