Lánchíd Rádió: Szabad gondolat

‘Bár Donald Trump saját magát a politikán kívülről jövő jelöltnek igyekezett pozicionálni, valójában nagyon is jól használta az amerikai politikai rendszer adottságait, nem civilként, hanem politikai mozgalomként szervezte meg saját támogatóit, és így tudott győzni.’ Reiner Roland a Lánchíd Rádió Szabad gondolat című műsorában az amerikai elnökválasztás eredményét elemezte. A felvétel ITT érhető el.


HVG Extra: A Nő

Csaba Réka és Reiner Roland a HVG Extra: A Nő különszámában, Anna Réz ‘A mamahoteltől Donald Trumpig’ című cikkéhez arról nyilatkozott, hogy hogyan függ össze a változó nemi szerepekből következő társadalmi feszültség, illetve a mainstream politikai pártok egyre csökkenő képessége a saját szavazóik problémáinak megértésére.


Egy nem hagyományos konvencióról

szerző: Csaba Réka

Donald J. Trump-ot hivatalosan is elnökjelöltjükké választották a republikánus párt delegáltjai az ohio-i  Clevelandben tartott jelölőgyűlésen. Szinte közhely, de nem lehet elégszer elmondani: amikor valamivel több, mint egy évvel ezelőtt elkezdődött az amerikai konzervatívok előválasztási kampánya, a politikai szereplők és elemzők gyakorlatilag elképzelhetetlennek tartották, hogy az USA-ban elképesztően ismert, ám ugyanennyire megosztó, ingatlanfejlesztő milliárdos legyen végül a párt jelöltje a novemberi elnökválasztáson. Az elmúlt egy évben a  Trump-jelenség azonban számos dologban bebizonyította: a 21. századi politika új szabályok szerint működik, és a meglehetősen becsontosodott amerikai kétpárti rendszer nehezen találja a megoldást azokra a problémákra, amelyek egy része pont a hagyományos politikai intézményrendszerrel és pártokkal szembeni elégedetlenségből, illetve azok választótól való eltávolodásából fakad.

Trump már az elejétől fogva kitűnt a republikánus jelöltek zsúfolt mezőnyéből egyedülálló stílusával, amelyet szimpatizánsai magabiztosságnak és ambiciózusnak, kritizálói inkább gátlástalanságnak és veszélyesen önreflexió nélküli vakmerőségnek tartanak. Legfőbb üzenete, a’Make America Great Again’, vagyis ’Tegyük újra naggyá Amerikát!’  tökéletesen megragadta az amerikai társadalom egy jelentős részének hangulatát: az amerikai álom már nem működik úgy, mint hajdanán. Ez – részben az egyre inkább ideológiai alapon működő hagyományos, és az egyre fontosabb szerepet játszó közösségi médiának köszönhetően – minden korábbinál jobban látható és érzékelhető személyes szinten: hiszen a biztos egzisztencia kemény munkával való elérése egyre kevésbé tűnik reálisnak a társadalom jelentős része számára. Mindezt pedig globális keretbe helyezi az a bizonytalanság, amely az Egyesült Államok helyét és szerepét övezi a világgazdaságban és politikában, és a globális terrorizmus, amely minden korábbinál bonyolultabb helyzet elé állítja az USÁ-t. Az, hogy az ’újra’ pontosan melyik időszakra vonatkozik, szándékosan nem része az üzenetnek. Az viszont óriási potenciált rejt, hogy számos társadalmi csoport megtalálhatja a múltban azt az időpontot, amikor a ’neki’ relative jobb volt. Ahogy azt az érzést is, hogy bár  időközben szinte minden más csoportnak jobb lett, az ő „privilegizált” helyzete egyre kevésbé jelent valódi előnyöket. Nem nehéz látni a Trump-jelenség mögött tömegekben felsorakozó fehér, alsó-középosztálybeli férfiakat, akiknek a helyzete a leginkább megváltozott az utóbbi idők Amerikájában – és akiknek a (más csoportoknak kedvező) társadalmi progresszió egyelőre főként bizonytalanságot és frusztrációt okozott.

Continue Reading


Participation and Political Activity of Young Generations

After the Brexit referendum more and more people started to realize how little we know and care about the political activity of the youth. The results made it clear: the youth have significantly different views on certain issues, but their absence from voting resulted in the victory for Brexit. In our analysis we looked at the statistics regarding the political activity and passivity of young voters in Hungary and the European Union to better understand the background of this phenomenon (18-29).

The absence of young voters in the UK is not unprecedented. Previous election results clearly show: young Brits are the least politically active – together with Polish youngsters, while Hungarians are in the mid-range in a European comparison.

Youngsters are a the most ambivalent voter group in general: some of them are purposely not interested in politics, but in the same time some of the are the most active supporters of new, anti-establishment parties – let them be greens, radical right-wing, new leftists or liberals. Low participation of young voters – and their openness towards new actors – are related to their overall rejection of traditional parties and politics.

The analysis is available on 4liberty.eu HERE .


Brexit: Reasons and Lessons to Learn

The result of the June 23rd referendum in the United Kingdom apparently markes a significant milestone in history. However, its reasons and consequences are much less obvious. It would be at least ignorance or even a serious mistake to consider it solely an internal affair of the UK, and blame the national politicians for being populist, taking risks or not being able to control the situation. British were always skeptical and critical towards the EU, and mainstream politics could not respond to the trends of the last years when these sentiments became stronger and stronger. If it had not been decided at a referendum, the issue of the EU membership could have dominated the national election anyway. This is why British voters had to be allowed to vote on the future of their country – just like the Scottish were given the same opportunity.

Although David Cameron made several mistakes in this case (the promise of the referendum was the smaller one, the unsuccessful Remain campaign was the bigger blunder), he is certainly not the only one to blame for the present situation and the uncertain future. The extremely divided Conservative and Labour Party both contributed to the Brexit, and their failure in the Remaincampaign reveals significant structural problems in regard to their capabilities to convince and mobilize the people. …

Read our position on Brexit on 4liberty.eu HERE


A Brexit okairól és lehetséges következményeiről

szerző: Csaba Réka

Az Egyesült Királyságban június 23-án népszavazást tartanak az ország európai uniós tagságáról. Bár a tényleges kilépés a közelmúltig nem szerepelt a lehetséges forgatókönyvek között, ami most történik az Egyesült Királyságban, nem előzmény nélküli. Az EU-val kapcsolatos politikai és társadalmi konszenzus sokáig az unió folyamatos fejlődése volt: a nehézségek és (az egyes szereplők által nagyon máshol meghúzott) korlátok ellenére az integráció egyre bővül és mélyül, mert ez a folyamat adja az egész közösség alapját, motivációját és lendületét. A 2004-es, nagy bővítési kört követő csalódások, az utóbbi évek válságai és az ezek következében megerősödő euroszkeptikus, populista vagy szélsőséges politikai hangok – és az általuk kihangosított, illetve a politikai érdekből felerősített valós állampolgári vélemények és elégedetlenség – azonban egyértelművé tették: az európai integráció folytatását és irányát többé nem kezelhetjük axiómaként.

Mert hiába a sok előny, a tagság számszerűsíthető gazdasági és társadalmi haszna, a tagadhatatlan politikai vívmányok, ha mindezt az emberek nem érzik. Az utazás és a munkavállalás szabadsága, az integráció erősítését és felzárkózást célzó támogatások, mint kézzel fogható tények, illetve az egységes, békés Európa gondolata, az európai állampolgárság, mint egy nemzeti identitást, kulturális örökséget és hagyományokat kiegészítő, pozitív, érzelmi azonosulásra alkalmas közösség megteremtődése – ezek mind-mind az EU valódi eredményei. Ezen előnyök kihasználásáért és megéléséért ugyanakkor az állampolgároknak is tenniük kell. Nem automatikusan jelennek meg a pozitívumok oldalán, és bizonyos társadalmi csoportok jobban hozzájuk férnek (gyakran erősen megkérdőjelezhető módokon is), mint mások. Az EU-nak azonban ezeken a  területeken komoly felelőssége és hiányosságai vannak: az előbbiek esetében a hatékonyság és törvényesség mostaninál jobb ellenőrzésére, míg az európai identitással kapcsolatban a társadalomban egyre erősödő polarizáció okainak megértésére és politikai szempontokat is figyelembe vevő kezelésére lenne szükség.

A teljes cikk a Reflektor.hu-n olvasható ITT .


Polarization Instead of Dialogue? Responsibility of EU Leaders to Turn the Tide

The result of the Austrian presidential election is one of the rare cases showing pretty accurately how politically divided is the society. The difference between the winning Green and losing far-right candidates was less than 1%, which was 30 thousand votes. Although it was not the only moment when a moderate kind of resistance defeated the recently strengthened far-right, it was a more obvious victory for the moderates at the regional elections of France in December 2015 – despite the fact that, eventually, the candidates of the Republican Party of Sarkozy did not stand down so there were even competitors for moderate candidates.

Since the EU is facing the refugee crisis, electoral maps have significantly changed not only in Austria and France, but in Poland, Slovakia as well as in German regional elections. Although the Austrian political situation marks another milestone in the escalating the process, there is no sign of willingness to understand it to greater extent. The proposed idea of (financially) sanctioning countries not willing to accept refugees – as an addition to the concept of refugee quotas – does not answer the most important questions: what exactly are the responsibilities and obligations of the EU in this situation? There are two parallel debates going on in Europe: an ideological one about the role of Europe, and a technocratic one, about policy solutions proposed based on the first debate. And while many of the member states and their political parties try to win the first, the EU only seems to care about the second one.

Read our analyis on 4liberty.eu HERE .