Az elmúlt években úgy hozta a sors, hogy életem egy nagyon meghatározó szakasza lezárult. Szinte a nulláról kellett felépítenem darabjaira hullott életemet, és hátra hagyni hosszú évtizedek emlékeit, munkájának eredményét. Ha visszagondolok erre az időszakra, azt szoktam mondani, hogy háló nélkül ugrottam a szakadékba, a semmibe. Ez olyan mindent vagy semmit döntés volt.
Felvetődik a kérdés, miért volt szükség ilyen vakmerő, merész döntésre? Erre a válasz az, hogy volt egy megromlott házasságok, amiben maradni már életveszélyes lett volna. Éppen erre az időszakra esett, hogy felnőtt gyermekeim kirepültek a családi fészekből, ami szintén rontott az amúgy se rózsás családi nézeteltéréseken. Ebben az élet helyzetben bukkant fel a diákkori szerelem. Talán a sor keze? Így volt megírva, hogy most kell ismét egymásra találnunk? Vagy a vonzások törvénye? A gondolat ereje? Bármelyik is igaz, elindultunk együtt a jövő felé. Még nem tudtuk, mennyire lesz ez jó döntés, hogyan fog ez működni, csak azt tudtuk, hogy mindkettőnknek változásra, változtatásra van szüksége.
Ma már nem csak mindketten, de családtagjaink is, barátaink is, ismerőseink is belátták, hogy igen, jól döntöttünk. Pár év alatt sikerült megalapoznunk életünk hátra lévő, ki tudja meddig tartó életét. Közösen felújítottunk vidéken egy szép kis családi házat, ahol kis helyen, de mindenki elfér. Saját ízlésünk szerint rendeztük be, így érezni lehet a szeretet, az összetartozás erejét. Elhatároztam, hogy a nappali dísze egy vászonkép lesz, ami manapság igen menő dekoráció, és igényes képeket is lehet kapni, némi utána járással. Így találtam rá a szalaibalazs.hu oldalra, ahonnan azonnal meg is rendeltem egy Kék Balaton képet. Jól mutat a nappali falán.